Pesti Napló, 1857. augusztus (8. évfolyam, 2262-2285. szám)

1857-08-23 / 2279. szám

191-2279. 8-dik évf­folyam.PESTI NAPLÓ. Szerkesztési iroda: Egyetem-utcza 2-dik szám, 1-ső emelet, Szerkesztő szállása : Uri-utcza 3-dik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Ki­a­d­ó - h­i­v­a­t­a­l: Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körütti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Pesten, házhoz hordva: Évnegyedre . . . . 3 frt p. p. Félévre..................6 frt p. p. ET­­A + 1. • 6 hasábos petit sor háromszori hirdetésnél 4 p. kr. Ré­mraetmenyek. C1113.­­lyegdíj külön l0pkr.Magán vita 6hasábos petit sor 5pk­r Előfizetési feltételek: Vidékre, postán Évnegyedre . . . . 4 frt p. p. Félévre...................8 frt p. p. 1857. Vasárnap aug. 23. P­D­S­T, Augustus 23. Tájékozás. (Fk.) Tegnapi czikkünkben azt mondtuk, miszerint a diplomata urak, alkalmasint már százszor elátkozták azt az egész moldva-oláh választási komédiát; a legújabb tudósítások nemcsak igazolják ezen véleményt, hanem azt is sejtetik, miszerint a diplomatia kézzel láb­bal törekszik azon kelepczéből kimenekülni, melyet maga magának vetett, azaz hogy a Du­­nafejedelemségek újjászervezését választá­sok nélkül s a kormányok egyenes alku­dozása útján akarják létrehozni. Okosan te­szik! Végelemezésben úgyis erre került volna a dolog s a választási história vagy csupa szemfényvesztés vagy legjobb esetben alkal­mas ürügy vola egy élénk agitatio szintehoza­­talára. A moldva-oláh nemzetet saját ügyének birájává tenni, valódi kivánataival ezen után megismerkedni s ezeket, nem pedig az egyes kormányok mellékes tekinteteit a leendő újjá­szervezés irányadójául venni, — arra tán úgy sem gondoltak soha! Az imént érintett új tervre nézve csak any­­nyit tudunk, miszerint az Anglia által jön elő­ször megpendítve, részleteiről mi sem hallat­szik, csak annyit állítanak , hogy újabb párisi conferentiáról Ausztria nem igen akar hallani, pedig ennek csakugyan létre kellene jönie, ha a fentebbi terv elfogadtatik. Ezen elfogadás t. i. magába zárná a párisi szerződés egyik igen lényeges határozmányának megsemmisí­­tését, azon határozmányét t. i., mely szerint a fejedelemségek újjászervezése ügyében a né­pesség véleménye meghallgatandó. A párisi szerződés ezen vagy bármely más pontja pedig csak azon biróság által semmisíthető meg, mely magát a szerződést alkotá, és ez nem más, mint a párisi conferentia. Hogy ezáltal ismét Páris lenne azon hely, honnan egy fontos kérdés eldöntése kiindul, abban már semmi sértő nem lehet, miután ma­ga az eredeti szerződés is ott köttetett, és Francziaország nézete amúgy is már diadal­maskodott. Az egyes kormányok közti egye­nes alkudozás — az igaz— a conferentiát pó­tolhatná , de ezen át hosszasabb és göröngyö­sebb is lenne Egyébiránt formakérdésekbe mi soha sem­miféle súlyt nem fektettünk, s így e tárgy kö­rül sem akarunk tovább időzni. Inkább arra vagyunk kiváncsiak , miként fogadja majd a fejedelemségek lakossága a legújabb tervet, ha ez csakugyan valósulni találna. Miről nem ál­modtak már az ottani hazafiak! Hazájukat szebben és fényesebben látták felvirágozni, miként a phönix ifjultan száll fel hamvai­ból , nemzeties kormányról, önállóságról, korszerű alkotmányról , szabadelvű intéz­ményekről, „fiatal R­mánország“-ról ábrán­doztak, Talleyrand bárót itj Messias gya­nánt üdvözölték, ki az Ígéret szavát valósítani jött s a keleti román világot megmentendi azon kötelékekből, mikben annyi éven át tespedett. Hanem Talleyrand báró nem Messiás, hanem csak Mózes vala, ki a sóvár szemek előtt fel­tárta ugyan az Ígéret honát, hogy a képzelem kéjeleghessen e gyönyörű látványban, de oda be nem vezetheti a román népet, mely hiába keresendi az uj Josuát, ki ama munkát folytat­hatná és a hazafiaspárt merész ábrándjait va­lósággá varázsolná át. A világ — megvalljuk — nem sokat veszt ezáltal, sőt még valamicskét nyer, nyeri­­­i, azon újólagos tanulságot, miszerint a diplo­matában minden perczben más szél fú s hogy a legfellengzőbb eszmék, ha e léghuzamra bízzák magukat, csúzt kapnak, eltörpülnek s bele halnak. A tömegek lelkesedése s a diplo­matia köpenyforgató ildomossága nem fér meg egymással, vagy legfölebb úgy, mint a bor és viz; a keverék aztán se nem bor, se nem viz, se nem hevít, se nem f­r­i­s­­­t. Hogy a világ a választási komédia megbu­­kása által semmit sem veszt, az sem szorul bizonyításra; a fejedelemségek anyagi és szel­lemi fejlődése — ha maga a nemzet erre csak­ugyan érett — bárminő kormányforma alatt is lehetséges s ezer akadályon keresztül is utat törend magának. A nemzetek történelme tántorithatlanul járja útjait s az emberiség nemzete sajnálkozó mosolylyal látja azon rö­vidlátók működését, kik gyönge ujjaikkal a kor óriási kerekeinek mozgását feltartóztatni akarnák. TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Külirodalmi szemle. Ha t­á r o z á s o k. II. Beranger, Alfred de Musset­­thy. Tizenhárom év előtt egy hő nyári délután jött hozzám Petőfi, egy még felvágatlan legol­csóbb kiadású Berangerrel hóna alatt. És ol­vastuk nagy tűzzel, és forgattuk mellé nagy kitar­tással a dictionnairet estig , és tettük ezt gyakran, és lelkesültünk. — Quo semes imbuta .... talán ez oka B. iránti előszeretetem állandóságának. Beran­ger befolyása sokkal mélyebb volt Petőfire, mint bármely más íróé. Kedélyessége, pathosa, gyönyörű nyelve, soknemű formái, szóval komoly becsű saját­ságai minden esetben méltánylóra találtak volna Pe­tőfiben , de oly hatalommal, oly maradandón alig hatottak volna reá. Hanem a pajzán kedv, a csil­lámló élet „imponált“ neki; ez nyeré meg szivét, mint Heine is kisebb mértékben. Beranger befo­lyása Petőfire elismert, sőt túlzott; szemére is veték azok, kik e hatást igen anyagian fogták föl, s után­zást véltek találni benne, mert Petőfi a refraint, s né­mely versformát elsajátított, ámbár csak kivételesen használt. Ellenben kelletén alól méltányoltatott leg­alább eddig nyilvánosan szóba nem hozatott azon befolyás, melyet Beranger Petőfi politikai gon­dolkozására, s általa költői munkáira tön. — Nem vonakodom e befolyást határozottan kárhoz­­tatni, szánandónak mondani nem csak politikai, hanem főleg aesthetikai szempontból. — Petőfi po­litikai nevelése abból állt, miből rendesen a köl­tőké állni szokott. — Továbbá Petőfi véralkotásánál fogva is politikai higgadtságban ugyan soha se fej­lődhetett volna oda, hogy a „fontolva haladók“ tábo­rába beillett volna; azonban egészséges tiszta esze alkalmasint ellensúlyozza költői lelke rajongását, ha­­ Béranger politikai dalait nem „tanulmányozza.“­­ Petőfi pathetikus lelke mindent komolyan reflectált magába; t­a­n­t csinált magának abból, mit Béranger csak kicsapongó jó kedvében, vagy egy lelki mámor pillanatában rögtönzött. Így formálódott Petőfi poli­tikai „képzelődése“ Béranger, Heine és­­ a kor szellemének nyomása alatt, melyben a rímelt vezér­­czikkek (Grün, Freiligrath, Hervegh) elvont szabad­­elmüsége legzamatosabb szellemi nyalánkság volt a mivelt körök számára. Francziaország ezen legnagyobb költőjétől búcsút veendők lehetlen volt meg nem emlékeznünk kedves költőnkre; lehetlen volt Petőfire nem emlékeznünk, midőn azon befolyásról akartunk szólni, melyet Bé­ranger nemzetére gyakorlott. Mert a befolyásban közel rokonság van. — Béranger politikai tartalma : a bonaparteismus és republicanismus és forradalmi­­ság vegyülete. Három oldalról tisztelték és — fél­reértették.— Béranger bonapartista csak a re­­stauratio alatt, és annyiból volt, mivel szerinte a Bourbonok az invasió hatalmát, a nemzeti lealázott­­ságot, ellenben Napoleon nemzeti nagyságot s füg­getlenséget jelentett. De Napóleont ő egyedül költői oldaláról is véve: „je n’ai flatté que l’infortune mint játszik a sors a legnagyobb ember életével — ez elég költői anyaggal biró eszme, s Napóleonban az meghatón testesült. Napoleon a császár, a sze­gény parasztnő kunyhójában (Les souvenirs du peuple) vagy trónróli lemondása („Les deux gréna­­diers“ „Le vieux sergent“) és Napoleon halála szent Ilona szigetén (Le cinq Mai)------képzelhető, mint félbeviték e dalok a franczia gyúlékony képzelődést, midőn az idegent is, kinek mi köze sincs a franczia dicsőségben, könyekre indítják. Beranger ezen na­­poleonismusa teljesen nemzeti, s­őt meg át költői volt; de hatása a franczia népre annyira túl ment a költő intenzióin,s respublicanismusával olyannyira el­lentétesnek bizonyult,különösen III.Napóleon megvá­lasztása óta, miszerint a költő végnapjait elkeseríte ennek tudata, s szívesen eltemette volna azon tán-I­goló refraineket, mik a bonaparteismust a fran­czia népben élénkségben járták, és a második res­publika rövid életét kiolták! — Beranger repub­­licanismusa csak democratiát jelentett, el­lentétben castokkal, előjogokkal; népbarátsága — emberszeretet volt, könyör a nyomor iránt, mely néha az államintézmények elleni haragban tört ki (Le vieux vagabond) s néha túlzott volt. — Köl­teményeiben a bonaparteismus s republicanismus mellett forradalmi aspiratiók is lelhetők — mik egy­más mellé állítva teljes politikai eszmezavart képez­nek ; s a franczia nép politikai eszmezavarával teljes öszhangban voltak, — és azt még nagyobbá nevelték. Igen de doctrinar legyen-e a költő ? föladata-e egész­séges politikai kathekismust írni ? államtant követ­kezetes elveken állítani föl ? ... Béranger mint költő teljesen igazolva van; sajnos, hogy nemzete, kora, az ifjúság, politikai tant formáltak a költői lelkese­dés, szeszély s pajzánság sugallataiból. Hogy Béran­ger daczára többszöri kísértetésének, nem lépett po­litikai térre, az nem csak szerénységének, tiszta el­méjének, valódi költőiségének , hanem egyúttal an­nak is bizonyítványa, miszerint Béranger költemé­nyei politikai tartalmából önmaga számára se vont le tant­i meggyőződéseket. Béranger nem volt napo­­leonista, nem volt republicanus. (Lajos Fülöp trón­­ralépte után lemondott a chansonokról, mint fölösle­gesekről a nemzet e diadala után, mely­et akkor tel­jesen kielégítő), nem volt forradalmár, ámbár mind a három párt embere talált költeményeiben rokon­hangokat. Ez talán következetlenség, gondolatlan­ság, de mindenesetre ennek tulajdonítandó, hogy Béranger nem egy párt, hanem a nemzet költője maradt. E politikai szenvedőlegesség magyarázza meg, hogy ámbár elég alkalom kínálkozott, sohase avat­kozott tettlegesen a közügyek menetébe, írja ugyan Lengyelország mint jajdul föl fájdalmában „Rien qu’une main France et je suis sau­vée ! — De ő nem megy a piacira, nem lázit tömegeket kénysze­ritendő a kormányt, hogy kardot húzzon mellette ! Az ő szerénysége s tiszta elméje előtt nem volt titok, hogy a nemzetek kormányzásához nem elég a köl­tői lelkesség s nemes akarat. A politika a tudomá­nyok tudománya, ki nemzetek sorsát intézi a nemze­tek egymá közti viszonylatait s saját nemzete életét minden ágaiban kell értenie. A nemzetek pedig nem­csak átalános elvekből s alkotmányparagraphusok­­ból élnek, hanem földbirtokból, iparból, kereskede­lemből ; boldogságuk nem függ egyedül „egyenlőség, testvériségtől“, hanem az igazságos és helyes adó- és vámrendszertől, jó financztervezettől, vásári, örökö­södési és váltótörvényektől, hitelintézetektől és még sok efféle teljesen költőiben, de felette fontos prózai-­ságoktól, miknek értelme ma tanulmányozást föltéte­lez , mert mind e kormányzati ág egyegy tudo­mány­t képez. Vagy talán a gyakorlatra hivatkozol, s mutatsz itt is ott is kormányférfiakat, kik nemzetek, országok sorsát vezetik s nem költők ugyan, de ez egyetlen negatív tulajdonságukban áll egész gyakor­latiasságuk is, minthogy egyebet se tanultak, se el nem feledtek ?! Mit se bizonyítasz, hisz még nem szűnt meg közmondás lenni, hogy : parva sapi­­entia regitur mundus. Még egy halottról kell utólag emlékeznünk, ki Be­ranger mögött és mellett valódi költő volt, az Al­­­fred de Musset. Oly pajzán, oly frivol, mint Beranger, ha a lélek komolyabb röptében vele nem versenyezhetett is. Valódi déli tűz és szenvedély tünteti ki Musset-t s kicsapongásai engedélyét költői szépségeivel veszi meg. Néhány költeménye sikerült német fordításban is megjelent Freiligrathtól. Halá­lával a franczia költői irodalomban nem egyhamar betöltendő űr támadt. A „materialismus“ elleni hadjárat. (Fk.) Porosz lapokból belföldiekbe is át­ment azon hir, miszerint a gymnasiumok ta­nulmányi tervében tetemes változások várha­tók ; nevezetesen az algymnasiumból a termé­szettudományok teljesen ki fognak záratni s az ó nyelveknek, főleg a latinnak, nagyobb tér engedtetni. *) A dolog még csak hírlapi hit alakjában áll előttünk; hivatalos tudósítás nem jelent meg s igy még hozzá szólhatni a tárgyhoz. Ha a fentebbi módosítás állítólagos czélját jól felfogtuk, ez nem lenne más, mint a mind­inkább terjedő materialisticus iránynak gátat vetni, az ifjúságot már legzsengébb korában vallási érzülethez szoktatni s azon elbizottsá­­got megfékezni, melylyel — bizonyos párt ál­lítása szerint — az anyag a szellem, az em­ber az Istenség fölé emelkedni törekszik. *) Lásd tegnapi lapszemlénket. S­z­e­r­k. Nem tudjuk vagyis inkább nem akarjuk el­dönteni, mennyiben alapos ama vád, mely ko­runk ellen felhozatik s igy az iránt sem hatá­rozhatunk, mennyiben szükséges, ezen valódi vagy képzelt baj orvoslásáról gondos­kodni. Hanem föltéve, hogy a baj csakugyan létezik, annyit bátran állíthatunk, miszerint a fentebbi út, legalább a mi profán szemünk előtt, egyátalában nem látszik olyannak, mely gyor­san és biztosan vezethetne a kitűzött czél felé. Nem vagyunk ellenei a klassikai nyelvek­nek ; nemcsak az emberi ész, a nemzeti gé­niusz egyik csodálatra méltó alkotását látjuk benne, hanem nélkülözhetlen eszköznek te­kintjük azon remekművek megértésére, miket egy lejárt kor lángelméi ránk hagytak, mik­ben a költői képzelem merész röpülése oly gyönyörűen párosul a bölcsész mélységével, s melyekben az ifjúság szintoly kedélyderitő, mint elmefelvilágositó kincset bir. De nem látjuk át, miért nem tudna az a nyelvek tanulmánya a természettudományoké­val megférni, miért kellene amannak kedvéért imezt az ifjúságtól elvonni. — A természettu­dományok tanulmányozására ez alkalommal nem először fogják azt rá, hogy a materialis­ticus irányt segíti, hogy a vallásias érzelmet aláássa. Bámulva állunk ezen szemrehányással szem­ben. Az ifjúság jelleme­s kedélyiránya túlnyo­­mólag érzéki; csak az hat reá, a­mi érzékeire hat; egész köteteket lehet vele könyv nélkül megtanultatni , hanem voltaképen vérré és bússá nála csak az válik, a­mit érzékeivel át­karolhat, a­mi az abstract világból lehozatik és a valóság concret földjére állíttatik. A ter­mészettudományok ez oknál fogva mindig ked­­vencz tanulmányai a gyermeknek; csak kezét kell kinyújtania, vagy szemét fölemelnie, hogy azon tárgyakat megmarkolja vagy megpillant­sa, mikkel ama tudományok foglalkoznak; a rét számtalan tarka virágával, az erdő titoktel­jesen susogó fáival, a hegy tömérdek fajú ér­­czeivel s köveivel, az állatok elláthatlan sérge, az éji ég myriád csillagaival, mindez varázs­erővel hatja meg a gyermeki kedélyt s a tud­­vány, melyet a természet beléje oltott, szaka­datlan kérdezősködésre nógatja a serdülő em­beri lényt. Ha e kérdések értelmes választ ta­lálnak, ha a gyöngéd elme lassankint bevezet­tetik a természettudományok szentélyébe, ha előtte mindinkább feltárulnak azon kincsek, miket egy lát­atlan kéz a mindenségnek álta­lunk lakott apró töredékébe lerakott, ha egy­másután megismerkedik a legnagyobb úgy, miként a legcsekélyszerübb lények czéljával s rendeltetésével, ha a tömérdek változatos­ság közepette az örökké való rendet felis- s­meri, ha a tarka egyvelegen keresztül a ter­mészet megmásíthatlan törvényeit szövődni átja , akkor nem lehet tisztelettel és bámulat­tal nem gondolnia azon hatalomra, mely a rövidenséget rendezi, mely a szél feltörekvő részeket együvé tartja, mely az egyénnek szo­rosan kijelölte ösvényét, s mindezen egyes ös­vényeket öszhangzásba hozza egymással, — nem lehet, hogy keble fel ne táruljon e nagy­szerűség láttára, nem lehet, hogy» a rend és törvény nélkülözhetlenségéröl meg ne győződ­jék, nem lehet, hogy önerejét messze megha­ladó hatalom létezésében ne higgjen ; nem le­het , hogy tiszta erkölcsies és vallásos érze­lemre ne fakadjon. Az igaz, hogy a természettudományok tanu­lása azon a­z irányt nem segíti, melyet innen onnan vallásiasnak híresztelnek; az igaz, hogy más gondolatokra vezet, mint a minek azok agyában fogamzanak meg, kik egy sötét szoba négy fala közé zárkózván, képzelmöket a ma­gánynyal összeházasítják s az e házasságból eredt korösszülöttekkel népesítik a világot, kik az örömet bűnnek s az önmaga elleni bűnt örömnek hirdetik, kiknek nem illatozik a mező virága, kiknek nem tündökölnek az ég csilla­gai, kik nem értik a csörgedező patak halk csevegését, nem a levelek susogó nyelvét, kik a zivatarban csak a büntető istenség sújtó ke­zét látják, nem azon jótékony hatalmat, mely a természet örök törvényei szerint még a sötét felhőkből s a czikkázó villám alakjában is ál­dást szór az epedő földre. 11 . vallásosság — az igaz — halálos el­lensége a természettudományoknak,-----------­csak az a kérdés , vájjon ez-e azon vallásos­ság , mely az embert üdvöziti, mely a belső nyugalom puha szárnyait terjeszti kedélyére, mely erőt ad kötelességeinek teljesítésére, mely az államokat a társadalmat összetartja s az emberiséget a mindenható által kijelölt pá­lyán — az észszerű haladás pályáján — előre segíti ?f­ 6 cs. kir. Apostoli Felsége utazása Ma­gy­a­r­országban. (A „Budapesti Hírlap“ után.) Székesfehérvár, aug. 14. Ma már reggeli 5 órakor történt a legmagasb elu­tazás Veszprémből, melynél a lakosság az utczák­­ban, s egy a város végén felállított diadalkapu előtt a község képviselői mutaták be ő Felségének bucsuhódolatukat. Az elől vágtató tolnai bandérium­tól vezettetve, mely mértföldekről ide sietett, hogy az Uralkodót lássa s neki hódoljon, a legmagasbb me­net — az úgynevezett kikiri-tónál az enyingi járás­nak ott várakozó banderialistáival megszaporodva — Palota mezővárosba, Veszprém megyének egy dia­dalkapu által jelölt s egyszersmind a soproni közig, területnek határhelyére ért, hol Ő Felsége Schwa­­benau lovag udvari tanácsos és megyei főnök és a kíséretül szolgáló küldöttséghez legkegyesebb szava­kat intézett, mig a banderialisták a budai közig, té-A jelenkor színház-közönsége. (A Monatschrift für „Theater und Musik“ után.) Az újabb időben igen sokat írtak s még többet be­széltek a német színpadi állapot sülyedéséről, és ez

Next